Budhának tulajdonítják ezt a mondást: "Az a baj, hogy azt hiszed van időd"
Valóban nincs?
Van, akinek van....
Az időről - erről a képről - jutott eszembe néhány gondolat.......
Sok-sok évvel ezelőtt ebből volt nekem a legkevesebb. Vállalkozásomban határidők követték a határidőket, mellette 3 gyermeket neveltünk, a háztartás ugye... Soha nem értem utol magam. De imádtam a munkám és észre sem vettem, hogy "megy" az idő.
Akkor kaptam egy jelzést a testemtől, hogy STOP! nem mehet ez így tovább. Így visszapörgetve, már látom, hogy egy kis IDŐ-t kaptam, hogy magammal foglalkozzam. Hogy nézzek körül és eszméljek rá, valamin változtatnom kellene.
Egy aranyos doktornő személyében lett egy mentorom is, aki segített a tisztánlátásban. Sokszor az ember (lánya) nem veszi észre, hogy k@k...-ban van, mások kellenek, hogy felnyissák a szemét. Vagy egy betegség? :)
"Régen láttam egy filmet, már nem is emlékszem a címére és arra sem, miről szólt. Csak arra, hogy üldöztek valakit és az berohant egy nagy felvonuló tömegbe, és így elvesztették szem elől. Majd az üldözők közül az egyik felállt egy lámpavasra és FENTRŐL rögtön kiszúrta a menekülőt."
Amikor benne vagyunk érzelmileg egy helyzetben, nem vesszük észre, vagy csak nehezen a jó megoldást. Én, mivel "IDŐT" kaptam és nem volt jó az, amit láttam, ezért KERESTEM valamit. Magam sem tudtam, hogy mit.
Azóta már tudom, hogy az IDŐT kerestem, mert abból volt a legkevesebb., és ez hozta magával a többit is. Először csak magamat akartam rendbe szedni, aztán le akartam lassulni. Aztán a másoknak való megfelelés, amit igyekeztem elhagyni. Hogy közbe Csernus-estekre jártam? Hogy más munkát találtam? Ahol több időm van?
Az már egy másik történet. Elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok.
Az IDŐ most már - értem dolgozik. Ja, és ma már napi 2 órát foglalkozom azzal, amit imádok és még fizetnek is érte. :)
Ha veled is történt már ilyen, oszd meg velünk. Hadd tanuljunk belőle mi is!
Contakt:
