Budhának tulajdonítják ezt a mondást: "Az a baj, hogy azt hiszed van időd" 

Valóban nincs?
Van, akinek van....

Az időről - erről a képről - jutott eszembe néhány gondolat.......

Sok-sok évvel ezelőtt ebből volt nekem a legkevesebb. Vállalkozásomban határidők követték a határidőket, mellette 3 gyermeket neveltünk, a háztartás ugye... Soha nem értem utol magam. De imádtam a munkám és észre sem vettem, hogy "megy" az idő.

Akkor kaptam egy jelzést a testemtől, hogy STOP! nem mehet ez így tovább. Így visszapörgetve, már látom, hogy egy kis IDŐ-t kaptam, hogy magammal foglalkozzam. Hogy nézzek körül és eszméljek rá, valamin változtatnom kellene. 

Egy aranyos doktornő személyében lett egy mentorom is, aki segített a tisztánlátásban. Sokszor az ember (lánya) nem veszi észre, hogy k@k...-ban van, mások kellenek, hogy felnyissák a szemét. Vagy egy betegség?  :)

 "Régen láttam egy filmet, már nem is emlékszem a címére és arra sem, miről szólt. Csak arra, hogy üldöztek valakit és az berohant egy nagy felvonuló tömegbe, és így elvesztették szem elől. Majd az üldözők közül az egyik felállt egy lámpavasra és FENTRŐL rögtön kiszúrta a menekülőt."

Amikor benne vagyunk érzelmileg egy helyzetben, nem vesszük észre, vagy csak nehezen a jó megoldást.  Én, mivel "IDŐT" kaptam és nem volt jó az, amit láttam, ezért KERESTEM valamit. Magam sem tudtam, hogy mit.

Azóta már tudom, hogy az IDŐT kerestem, mert abból volt a legkevesebb., és ez hozta magával a többit is. Először csak magamat akartam rendbe szedni, aztán le akartam lassulni. Aztán a másoknak való megfelelés, amit igyekeztem elhagyni. Hogy közbe Csernus-estekre jártam? Hogy más munkát találtam? Ahol több időm van?

Az már egy másik történet. Elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok.

Az IDŐ most már - értem dolgozik. Ja, és ma már napi 2 órát foglalkozom azzal, amit imádok és még fizetnek is érte. :)

Ha veled is történt már ilyen, oszd meg velünk. Hadd tanuljunk belőle mi is!

Contakt:

Imádok emberekkel beszélgetni, vagy akár hallgatni másokat. Ilyenkor jobban megismerhetem a másikat, a gondolatait, az érzéseit.

Amire rájöttem, hogy sokszor a beszélgetések után sok-sok órával is a hallottakon és a látottakon jár az eszem. Szakmai ártalom már pár éve, hogy kiértékelem magam, mit tettem jól, mit kellett volna még máshogy és majd legközelebb.... 

Mindig egy csomó tanulság, ötlet, inspiráció születik ilyenkor, és megpróbálom NEM leminősíteni magam.

Most is volt jópár ilyen találkozásom és az egyik után már haza felé jöttek a jobbnál-jobb gondolatok, összegzések, érzések, és az intuíciók. Egy óriási HÁLA volt bennem, hogy anno egy aprócska jel - eltérített, és az EGÉSZSÉG, a  PREVENCIÓ nagyon fontos lett az életemben. 

Így született meg ez a gondolat, ami egy élet-érzés: 

Ne várj sokáig! Vedd észre a jeleket!

Nem kell mindenbe belehalni! Az ÉLET sokkal fontosabb, mint, hogy félgőzzel éljük.

Tudjátok:

"Az élet szép. Tenéked magyarázzam?"

Contact, ha egy beszélgetésre vágysz:

Sosem volt egyszerű. 

A három dolog között - az egyiknek mindig prioritása van. Vagy nagyon jó ANYA vagyok, vagy a KARRIERT  választom és mellette NŐ vagyok. Talán van olyan is, hogy elsősorban és nagyon is NŐ valaki. Csak.

Miért nem megy ez egyszerre?

Ma már nem kérdés, hogy egy családban az ANYA is dolgozik. Az okairól ne beszéljünk, de vagyunk néhányan, akiket nem is elégítene ki, hogy CSAK háziasszonyok, "csak" anyukák legyünk. Együtt szeretnénk mind a hármat.

Nagyon sok oka lehet, hogy először nem ment együtt az anyaság ÉS a karrier.

Nálam az első az volt, hogy mindenkinek meg akartam felelni. Mivel a nap nekem is 24 órából állt, soha, de soha nem tudtam semmit tökéletesen elvégezni, megoldani. Ez elég frusztráló tud lenni.

Aztán valami megváltozott.....

Egy apró jel, egy fájdalom a gyomromban....

.... és kénytelen voltam - magammal foglalkozni.

Azóta, többször láttam, hogy nők belehalnak, mert nem veszik figyelembe a prioritást. Én sem vettem...

Aztán kaptam - a "jelet". A test fájdalma tulajdonképpen egy figyelmeztetés, hogy mást és máshogy teszek, mint kellene.

Mindenkinek segíteni akartam - megfelelni akartam - aztán halottam ezt a történetet:

Mikor a repülőgépen ülsz és légörvénybe kerül a gép, kiesnek a maszkok a helyükről, hogy onnan levegőt vehess. Ha egy kisgyerek és egy beteg ember ül melletted, kire teszed fel először a maszkot?

Hát megmondom őszintén, sokáig dilemmáztam: a gyerekre vagy a betegre.... :)

A helyes válasz: MAGADRA, mert egyedül TE tudsz segíteni a másik kettőnek, ők nem.

Meggyőzött? Te vagy a legfontosabb!

Aztán jött Vidi Rita egyik képzésén felém a következő megjegyzés:

Segítsél másoknak, de soha ne okozz ezzel kárt MAGADNAK!

Ez tett helyre bennem sok mindent. Meg az, hogy ha segítesz, vagy tanácsod adsz másoknak (anélkül, hogy kérnék) - az alá-fölé rendeltséget okoz. A te javadra. És a másik?........

Így kerültek lassan a helyére a dolgok bennem, hogy kivel - saját magammal - a belsőmmel, a külsőmmel, a fejlődésemmel kell foglalkoznom. Magamnak megfelelni. 

Igenis lehetek egyszerre ANYA - NŐ - és építhetek KARRIERT.

A munkám, ami a hobbim, napi kb. 2 órát igényel, mellette van időm mindenre, így magamra is. Így jóban vagyok magammal, boldog vagyok és ezt tudom sugározni kifelé.

Van időm megcsodálni a felhőket, a régi házakat. Van időm elmenni babázni, segíteni a lányoméknak a 3. babánál. 

Ami ma már fontos nekem, hogy békében legyek önmagammal és legyen időm arra, amire én akarok....

Minden más csak utána jön.... A pénz is.

Mert csak úgy adhatok másoknak, ha nekem is van. Mert mindenki számít!